Természeti környezet

Régi képeslap – közrebocsátotta: Leikep József

Csobánka község a Pilis-hegységben, az Oszoly-csúcs (327 m) - Csúcs-hegy (352m)- Kis-Kevély (488 m) - Csobánkai-nyereg és a Hosszú-hegy csoportja által határolt medencében húzódik. Tőle északnyugatra emelkedik a hegység két legmagasabb pontja, a Pilis (757 m) és a Dobogókő (700 m). Ezek között ered és a Dunába ömlik a Dera-, más néven Kovácsi-patak, a Vörösvári árokban folyik a Határréti-patak.

A települést és annak környezetét változatos felépítésű kőzetek alkotják, ami a mozgalmas geológiai múltnak köszönhető. Legidősebb képződménye a Dunántúli-középhegységben és az Északi-Mészkőalpokban egyaránt elterjedt triász korú, dachsteini típusú mészkő és dolomit. Az előbbi alkotja a sziklamászók által kedvelt Oszoly-sziklát, Csobánka egyik legfőbb látványosságát. A Kevélyek dolomitrétegekből állnak. Korban ezt követi az oligocén homokkő és agyag. Az előbbi, az ún. hárshegyi típusú homokkő a legnagyobb tömegben a Csúcs-hegyen és a Csobánkai-nyeregben figyelhető meg. A csobánkaiak által jól ismert agyag a község belterülete alatt található és az építkezések alkalmával feltáródik. A miocén vulkánosság terméke, a Visegrádi-hegység tömegét alkotó andezit a Pomáz - Dobogókő úttól északra található. A földtörténeti múlt kéregmozgásainak eredménye e sokféle kőzet egyidejű jelenléte. E kéregmozgások nagy törésvonalak (vetődések) mentén történtek. Ezek mellett forróvizes oldatok törtek a felszínre, melynek eredménye a dolomit átalakulása porló dolomittá (murva) és a homokkő cementálódása. A "murva" és az erősen cementált homokkő Csobánka földjének két legismertebb terméke. A Csúcs-hegy kőbányájából időnként előkerülő barit nevű ásvány is a forróvizes kiválások eredménye és egyben bizonyítéka. A község határában a két ismert barlang is a kéregmozgások eredményeképpen keletkezett. A Mackó-barlang a Kis-Kevély csobánka felé eső lejtőjén, a Macska-barlang a Hosszú-hegy egyik völgyében keletkezett. Mindkettő az ún. hasadékbarlagok közé sorolható. Keletkezésük a kőzetek törésvonalainak felnyílása, nem pedig a mélybe szivárgó víz oldó hatásának az eredménye.

A meszes talajon gazdag növényvilág tenyészik. A hegyekben elsősorban tölgyerdők találhatóak, de gyakori az elegyes, gyertyános tölgyes is. A Kevély-hegy magasabb régióiban a bükk az erdőalkotó. A tűlevelű erdők nem őshonosak, azokat telepítették. Jelentős területet borítanak az akácosok is. Ennek tavasz végi virágzásakor az egész völgyben érezhető annak édeskés illata. A dombokon szőlők, gyümölcsösök és szántóföldek húzódnak. A község határának állat- és növényvilága változatos. A sziklagyepek védett növénye az árvalányhaj, ami a Csikóvár-hegy oldalának szikalegyepén pompázik. Az erdőkben járva gyakran találkozhatunk vaddisznóval, szarvassal, őzzel, vadnyúllal, a ragadozók közül rókával és borzzal.

Csobánka a főváros közeli környékének bájos, alpesi jellegű települése, a Pilis-hegység tájképileg legvonzóbb pontja. Már Pomáz felől bevezető völgy látványa is élményszerű. Ezért keresi fel egyre több kiránduló, és ezért a frissítő, pihentető csöndért terebélyesedik gyors ütemben a falu üdülő negyede.

Csobánka rövid története

A település neve az iráni "suban" szóra vezethető vissza, amely pásztort jelent. A "csobán" szavunk a honfoglalás korára vezethető vissza. Csobánka személynevet 1202-1222-ben, míg Ssubanus alakban már 1177 körül említi írott forrás. Legkorábban 1698. január 3-án írták le a település ma is használatos hivatalos nevét Pest-Pilis-Solt vármegye adókivetési jegyzőkönyvében. A Csobánka név magyar, a -ka kicsinyítő képző is magyar. A falu szerbül Csobanacz (Sztari Csobanacz, Gornyi Csobanacz, Dolnyi Csobanacz) "pásztorfalut" jelent.

A középkori alapítású, de valószínűleg a kelta-római maradványokra épült Csobánka község és környéke - az egykori Borony - az őskortól lakott színhely. A római korból maradt ránk egy sírkődarab, amely a katolikus templom kertjében ma is látható.

A Csobánka, valamint a Borony név az Aba nemzetség egy-egy ágától származik. Az Árpád-kori Hont-Pázmány nemzetség itteni birtokai a XIII. században a pilisi ciszterciták tulajdonába kerültek, s ezeken a földeken, éppen úgy, mint a szomszédos Pomázon, a szőlőkultúra virágzott századokon át.

Lakossága a török időszakban csaknem teljesen elpusztult.

Benépesülése az 1690-es nagy török ellentámadást követően indult meg a délvidékről, ekkor Csernojevics Arzén szerb pátriarcha vezetésével nagyszámú rác (szerb) népesség érkezett a török csapatok elől és települt be a középkori Borony puszta területére. Ők lettek Csobánka második alapítói. A szerbek először pásztorkodással, később gyümölcs- és virágtermesztéssel foglalkoztak.

A többi nemzetiség - így a sváb, a szlovák, a cigány - az 1700-as években telepedik le a faluban. A XVIII. század elején már élnek svábok Csobánkán, az 1725-ös összeírásban "Német Mihály molnárt" név szerint is szerepeltetik. A Thüringiából érkező német családok a század közepén ideköltöző magyarokkal együtt újjáépítették a török idők óta romokban álló mai ófalut. A szlovákok a század második harmadában települnek ide, családneveik 1736-ban jelennek meg egy összeírásban. A cigányság 1760 után talál otthonra a faluban, eleik a kovácsmesterséget űzték.
1737-ben Csobánka a Wattay család birtokában volt. Az ortodox templom 1746-ban, a római katolikus templom 1842-ben épült.

Csobánkán született 1843-ban Pivár Ignác, a siketnémák váci, később a Vakok Budapesti Országos Intézetének igazgatója.

Körmenet a Szent Hubertusz kápolnához 1904-ben. (Közrebocsátotta: Haáder Anna)

A szerbek nagy része 1920, majd 1945 után hazaköltözött ősi földjére, a helybéli svábokat - 1310 főt - az 1945-ös potsdami konferencián elhatározottak szerint, 1946. március 15-16-án kitelepítették a németországi Wertheimbe. Helyükbe visszatelepített felvidéki magyarok, az Alföldről jászladányiak és csángó beköltözők érkeztek.

Ajánlott irodalom

A település történetének tanulmányozásához:

• Horváth Lajos: Csobánka története. - Csobánka, 1996.

• Leikep József: Csobánka története 1945-től napjainkig. - Csobánka, 2002.

• Walper Ferenc: "Minket is üldöztek...": A csobánkai svábok kálváriájának és kiűzésének dokumentációja. - 1996.